A világot felfedező úton végtelen határokkal találkozik az ember: vélt és valós, régi és új, látható és láthatatlan, járható és járhatatlan választóvonalakkal.
A Pamír távoli végén, Tádzsikisztánban, a hatalmas meteor kráterben nyugvó Kara-kul sós hullámait környékezzük. Csaknem 4 kilométernyire van a tengerszint felett, s ezzel az egyik legmagasabban fekvő víztömeg a világon.
A Tádszikisztán és Kína között húzódó szögesdrót mentén gyaloglunk. (Frissen kijelölt határ: Tádzsikisztán nemrég átengedte Pekingnek hegyvidéki területeinek egy részét).
A szovjetek által épített autópályán trappolunk, mely valaha egy letűnt birodalom közép-ázsiai határvonalát jelölte. Az utat ma gazdag nyugati biciklisták használják egzotikus játszótérnek.
A Pamír jeges csúcsain az ősi Tethys-óceán mellett húzódó kies, hideg sivatag partjait fedezzük fel.
Paul Salopek
A Tethys-óceán napsütötte hullámai végtelen korokon át mosták a két ősi kontinens partjait: északra Laurázsia feküdt, délre pedig Gondvána. Majd elképzelhetetlenül lassan, ember számára felfoghatatlanul hosszú idő alatt a két lemez összeütközött, felgyűrve a mai Európa hegyvonulatát, az Alpokot, és Ázsia hatalmas hegyeit, a Pamírokat, a Karakoramot, a Himaláját. A Tethys-óceán összezsugorodott. Csupán tócsák maradtak ebből az egész Földet átölelő tengertömegből: a Földközi-tenger, a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger, és a haldokló Aral-tó.
A Pamírban még mindig zeng a százmillió éves ütözés visszhangja.
Ázsia legmagasabb, legsziklásabb hegyei még mindig meg-megrezzennek. Földrengések, földindulások, földcsuszamlások indítanak hatalmas lavinákat a völgybe.
Paul Salopek
Ez egy letűnt kor óceánjának sóhaja: a Tethysé. A sziklák, folyómedrek, legelők közül feltörő számtalan forrás azt üzeni: emlékezz rám.
